Tbilisi közelebbről
Grúziai kalandok vol.2.
Immáron itthonról írok, gyorsan el telt ez a két és fél Grúziában töltött nap. A rövid pihenő után újra bele is csöppentem a munkával teli hétköznapok világába.
Vasárnap
Vasárnap az előző este izgalmait kipihenve a délelőttöt hírek olvasásával töltöttük. A helyi angol nyelvű oldalakon, valamint Lashatól folyamatosan kaptuk az információkat mentési munkálatokról, valamint a befogott és még kint császkáló állatokról. Minután dél körül sikerült összeszednünk magunkat, elmentünk ebédelni egy közeli helyre. A változatosság kedvéért khinkalit és korianderes húslevest ettünk. Nagyon bejött mindkettőnknek ez a menü, a hétvége folyamán háromszor kóstoltuk meg ezt a kombinációt Lórival.
Ebéd után egy kisebb séta következett. Kicsit gondban voltunk, mivel nem tudtuk pontosan, hogy a város mely részére engednek be minket a rendőrök. Vasárnap révén nem számítottunk nagy forgalomra, de a folyó egyik oldalán a rakpart teljesen le volt zárva. Teherautók és munkások sürögtek fel-alá. Néha egy-egy rendőrségi, vagy éppen katonai helikopter ment el felettünk. A város néző sétánkat a gyaloghídnál kezdtük az elnöki palota lábánál. A hídon átsétálva megérkeztünk a kabinos felvonóhoz, ahonnan a szemközti oldalra libegtünk át. A felvonó mellett állt egy hatalmas női szobor amely egyik kezében bort (a vendégeknek), a másikban pedig egy kardot tartott (az ellenfélnek). Innen lefelé, a botanikus kerten keresztül vettük az irányt. A kertből kitérve, a fürdők mellett baktattunk lefelé.
Egy újabb kiadós vacsora után, elindultunk a tbilisi-i éjszakába. A Warsawa nevű helyre ültünk be, ahol az ország egyik nevezetes italát, a cha-cha-t is megkóstoltuk. A cha-cha gyakorlatilag szőlő pálinka, melyet a családok, a mi pálinkánkhoz hasonlóan otthon készítenek el.
Hétfő
Hétfő reggelre egy fürdő volt betervezve, de mivel 11-kor sikerült felébredni, csak ebéd után jutottunk el oda. A fürdő a budapesti török fürdőkre hasonlított, annyi különbséggel, hogy itt magán fürdőhelységeket lehetett csak bérelni. Mi egy órára béreltük ki a helységet, kaptunk teát és még egy masszás is belefért J
A fürdő után még elmentünk Lashához, aki egy hatalmas belvárosi polgári lakásban lakott. Koccintottunk egy pohár pezsgővel és megköszöntük neki a vendéglátást. Hazafelé menet még láttunk katonákat és önkénteseket akik a viharkárokat takarították az utcákon, de így pár nap elteltével úgy néz ki normalizálódott a helyzet (bár még vannak kint az utcákon vadállatok).
Összességében nagyon jól sikerült ez a rövid túra. Habár csak három napot töltöttem kint Grúziában, és a fővároson kívül nem igazán láttam mást. De határozottan megerősített abban, hogy egyszer egy hétre még vissza kellene menni a hegyekbe túrázni. A hely hangulata, az emberek közvetlensége nagyon magával ragadó. Egy kicsit Oroszország, egy kicsit Törökország és egy kicsit Európa.