Sao Paoloba kedden reggel érkeztünk meg. Az éjszakai busz légkondija olyan jól működött, hogy sikerült egy kis náthát magamra szednem. Ennek az se segített, hogy délután hat órától egy esetinterjú tréninget tartottunk a helyi magán egyetemen (FGV) Case Solvers szinekben. A tréningen 12 üzleti hallgató vett részt. Ügyesek voltak, mivel már nem először találkoztak esetinterjúkkal, ezért nagyon élveztük velük az interjúkat! 

Sao Pauloban Brunónál (egy újabb belgiumi kolléga) volt. Brunó a helyi üzleti negyedben lakik két tanácsadóval és egy befektetési bankárral. Egészen durva életmódot folytatnak. Minden este 9 és 10 óra körül estek be a lakásba, rövid szusszanás, majd irány a konditerem. A lakás a 17. emeleten volt, a házhoz tartott mini mozi, squash pálya, konditerem és uszoda. A lakás közvetlen szomszédságában a Honda, Oracle dél-amerikai székházai.

 

Szerdán az egész napot a városban töltöttük. Habár kicsit betegen ébredtem (berekedtem, megfáztam), délben már az Ibirapuera parkban voltunk. A parkhoz gyalog mentunk, a Paulista avenue érintésével. A Paulista avenue gyakorlatilag Sao Paulo (és gyakorlatilag egész Dél-Amerika) pénzügyi központja. itt találhatók a legnagyobb bankok, pénzügyi intézetek székházai. A park után hazafelé vettük az irányt. Csütörtökön Murumbi (a negyed ahol laktunk) környékén mászkáltunk. Délután lementünk squasholni egyet. Este Brunóval és Daniellel (a szomszédom még Helsinkiből) elmentünk bulizni egyet. Ez elég jól sikerült, reggel ötre értünk vissza Brunó lakásába. 

Pénteken másfél órás késéssel indult a gépünk Sao Pauloból Casablancaba (Marokkó). Kicsit izgultunk, mert Casablancaban harom óránk lett volna az átszállásra. Szerencsénkre (?) a Casablancaból Londonba tartó gépünk is másfélóra késéssel startolt el. A két repülő utat én végig aludtam, Levente a Casablanca-London távot kb. végig Worms-özte az ipademen. Szombaton este hétre értünk tehát a Hearthrowra, ahonnan átmetróztunk Kovács Dávidhoz (volt csapattársam a Rajk szakkollégiumból). Meglepetésünkre Dóri épp kint volt nála. Miután gyorsan ledobtuk a cuccainkat, a környéken kerestünk egy jó kis pubot ahol megvacsoráztunk (zseniális volt a home made beef burgerjük). Vasárnap egy kisebb izgalom után (kiderült, hogy a google maps megviccelt minket a vasárnapi metró menetrenddel), végül taxival mentunk ki Lutonba, a reptérre, ahol egy Wizzair géppel indultunk el Debrecen irányába. Hát igen volt pár kitérő visszafelé, lehet legközelebb inkább egy kicsit ráfizetünk, hogy kevesebb kanyarral érkezzünk meg. Ja igen: sose repüljetek a Royal Air Maroco járataival, elég kiszámíthatatlan. :)

Az alábbi linken megnézhetitek, hogy milyen utat jártunk be az elmúlt öt hétben:

Ezzel a tizenkét részből álló beszámolóm végére értem! Mellékelve csatoltam a korábbi leveleket és pár képet is tartalmazó pdf fájlt. 

Töltöttem fel pár képet a Facebookra is, azokat itt érhetitek el:

Epp Sao Paolo repteren vagyunk es varunk a Riora tarto jaratunkra. A legutobbi beszamolo ota egy volt kollegamnal, Priscillanal vendegeskedtunk, megjartuk Curitibat.

Curitiba egy ket millios brazil varos a szarazfold belsejeben. Nem tamasztottunk tul nagy elvarasokat, kb ugy voltunk vele, hogy itt majd megnezzuk hogyan elnek a helyiek. Ez tobbe kevesbe sikerult is, hiszen az elmult harom napban nem nagyon talalkoztunk turistakkal. 

Hetfon otkorul szallt le a gepunk, Priscilla kozvetlenul a munka utan, hatra jott ertunk autoval. A Boschnal dolgozik, heat treatment teruleten. Miutan lepakoltuk a cuccainkat elmentunk egy nemet etterembe. Curitiba erdekessege, hogy viszonylag nagy nemet kolonia el a varosban. 

Kedden fel kilenckor keltunk amikor megerkezett a takarito no. Amikor meglatott ket idegen, portugalul nem beszelo sracot a nappaliban, igencsak meglepodott. Nem segitett a zavaran az se, amikor felig angolul, felig spanyolul kezdtunk el neki magyarazni. Sebaj, egy ora mulva mar egeszen baratsagos volt velunk. Miutan osszeszedtuk magunkat, lementunk a hazban levo konditerembe. Priscilla ket masik lannyal es egy bolondos macskaval lakik Curitiba egyik elokelo negyedeben egy 15. emeleti lakasban. Minden haznak kulon portaszolgalata van, hogy idegenek ne mehessenek be. Szoval 45 percet futottam/gyalogoltam, Levente pedig a sulyokkal dolgozott. Mar nagyon kellett ez a mozgas, hiszen a Salkantay ota nem nagyon eroltettuk meg magunkat. 

Ebed utan a varosi piacot, valamint egy madarparkot vettunk celba. A vasarcsarnok meglepoen kicsi volt, viszont telis tele volt mindenfele gyumolccsel. A madarparkban lattunk flamingokat, papagajokat. Nap vegere ez a kis seta egeszen megnyult, kb 8 kilometert gyalogoltunk. 

Maga a varos nagyon hasonlit egy amerikai nagy varosra. A kozpontban soksok magashaz (nem hivnam felhokarcolonak, mert van egy panel beutese), a hazak korul 2x3 savos egyiranyu utak. A kozlekedes Peruhoz kepest sokkal rendezettebb.

Miutan Priscilla is megerkezett a munkabol, elmentunk vacsorazni egy kozeli plazaba. Vacsora utan egy Bruno Mars tribute koncertet lottunk be, egy a lakashoz kozeli helyen. Vettunk is ket uveg bort, a kozeli boltban. A koncert a crossroads nevu helyen volt, ahova kocsival mentunk. Eleg erdekes volt mar maga az erkezes is. Mikor kiszalltunk s kocsibol, a kulcsot egy helyi dolgozonak adtuk, aki beparkolt, amig mi sorbaalltunk. Egy alapos, femdetektoros atvizsgalas utan jutottunk be a helyre. A belepeskor kaptunk egy kis cetlit, amelyre a pultnal felirtak a rendelt italt es a mennyiseget. Fizetni csak a vegen kellett. Habar a rendszer hatranya hogy folyamatosan figyelni kell a fogyasztast, a keszpenzes fizetes kiiktatasaval jelentosen felgyorsult a kiszolgalas. Maga a koncert es az azt koveto buli eleg franko volt. Priscilla egy ora korul hazament, de a lelkunkre kototte, hogy habar 10 perc setara van a hely tole, mindenkep taxizzunk hazafele. Igy is tettunk.

Tegnap, szerdan a keles kicsit elhuzodott, de amint rendbetettuk magunkat el is indultunk a varosba. A helyi botanikus kertet akartuk megnezni, mely a lakastol ot kilometerre volt. Elindultunk hat gyalog. A kert maga szep volt, bar en egy kicsit tobbet vartam tole. A hatterben elterulo magashazak miatt volt egyfajta Central Park hangulata az egesznek. Maga a park az alapteruletet tekintve nem volt nagy, kb a Varos liget negyede.

Este kovetkezett a Curitibai napok csucsa egy helyi focimeccs. Sao Paolo Curitiba meccsre mentunk ki. A vilagbajnoksag alatt amugy Curitibaban is voltak merkozesek. Erre a celra kulon stadiont epitettek elvileg magan penzbol. Szoval, focimeccs: a jegyvasarlasba elegge belenyultunk. Sao Paolo a nemzeti bajnoksag masodik helyen van, Curitiba pedig az utolso negyedben. A jegyunk a Sao Paoloi taborba szolt. A szurkolok szamat tekintve 90%-ban voltak a curitibai szurkolok, es a maradek 10%ot tette ki a sao paoloi tabor (itt voltunk mi is). Kicsit aggodtunk is hogy mi lesz velunk ha a helyiek kikapnak. Mar a bemenetelnel kiderult, hogy rengetegen lesznek. A 42 ezer ferohelyes stadiont 18 ezer ember latogatta meg tegnap este. Mar messzirol lehetett hallani a dobokat, es a curitibai szurkolokat. A Sao Paoloi tabor hangosan kezdett. Az elso golt Sao Paolo lotte. Eleg durva volt a gol orom. A masodik felidoben a helyiek osszeszedtek magukat. Olyannyira hogy elobb egyenlitettek, majd forditottak a meccs allasan. Miutan a 85. percben Curitiba belotte a harmadik goljat, a sao paoloi szurkolok elindultak hazafele. Osszessegeben a meccs is es a stadioni hangulat is egy ujszeru elmeny volt, hiszen otthon nem jarok ki hasonlo meccsekre.

A kovetkezo harom (vagy negy) napot Rioban toltjuk, legkozelebb szeptember 22 kornyeken jelentkezek.