Capitolium and lights, 2012 jan #nofilter #memories #casecompetition #tripstory #backpacking
zsoltabraham készítette ezt a képet.
Tripstory
New postcards on the wall #tripstory #postcard #backpacking #flat
zsoltabraham készítette ezt a képet.
Happy Holi!
Indiai kalandozások vol.3.
Sziasztok!
Kicsit megcsúsztam az élménybeszámolóval, de ma igyekszem magam utolérni :)
Happy Holi
Miután péntek hajnalban, cirka hat órás késéssel értünk Delhibe Jaipurból egyből be is vetettük az ágyunkba magunkat. Három óra alvás után hangos zenére és sikolyokra ébredtem fel. A párnát a fejemre tettem, hogy elnyomjam a külső zajokat, de hát esélytelen volt visszaaludni. Pár perc múlva Noémi már kopogott is az ajtónkon. Az arca teljesen be volt festve és csurom vizes volt. Ébredjetek, elkezdődött a Holi, mondta. Apukámat nem nagyon hatotta meg a dolog, de én belebújtam a papucsomba és félkómásan felmentem a tetőre.
Amint felértem már kenték is az arcom a különböző festékporokkal. Happy Holi, mondták és már kaptam is a festéket és a vizet. A tetőn olyan 20-25-en lehettünk, Panjabi zene ment és mindenki festéket dobált a másikra. Érdekes társaság gyűlt össze, voltak oroszok, latin-amerikaiak és persze helyiek. Pár perc után előkerült a sör. A hangulat olyan dél körül ért a tetőfokára, olyan harmincan voltunk és folyamatosan kerültek elő a whiskey-s üvegek. Olyan 11 óra körül apa is feljött, bár őt megkímélték a festéstől a srácok :)
Egy óra körül átmentünk egy másik helyszínre. A szomszédos blokk lakói az egyik sorház udvarán szerveztek egy kisebb bulit. Pincérek szolgáltak fel, zene szólt és még profi videósuk is volt. Itt összebarátkoztam egy indiai úriemberrel, aki Kanadába bútorokat importál Kínából. Éppen családlátogatóban volt itthon, Delhiben.
A napot a szálloda tulajdonosánál fejeztük be, a lakásán. Na ez is elég szürreális volt. A turbános apósa éppen krikett meccset nézett a nappaliban, amikor megjelentünk 15-en. Érdekes volt látni, hogyan is élnek a helybéliek (bár valószínű, hogy nem egy tipikus lakásban jártunk). Maga a lakás amúgy viszonylag egyszerű volt, nem volt túl zsúfolva bútorokkal. Háromra értünk haza és miután lemostuk a több réteg festéket magunkról, kb. már újra dőltünk is be az ágyba aludni.
Esti városnézés
Ugyancsak Noémi ébresztett minket este 7-kor. Ideje várost nézni! mondta és már indultunk is a kormányzati negyedbe. Itt megnéztük a parlamentet és az India kaput. Ez a környék sok ponton hasonlított Párizsra és a Champs Elysée-re. Hétfőn még mindenképp vissza akarok menni, hogy Motyó barátom jegybanki fotó gyűjteményét egy a Bank of India képpel gazdagítsam :)
Most megyek, elég fáradt vagyok, holnap újra korán kelünk, hiszen délelőtt irány az óváros, délután pedig a helyi business school-on tartok egy case interview tréninget harmad éves hallgatóknak.
Szép estét,
Zsolti
Ma megjártuk Agrát, holnapi beszámolóban írok róla :) Csodálatos volt!
Kirándulás a maharadzsák földjén
Indiai kalandozások vol.2.
Epp a vonaton docogunk vissza Delhibe mikozben a telefonomba potyogom a beszamolot. Eleg erdekes, elmenyekben gazdag masfel nap van mogottunk.
Utazas Jaipurba
Szerdan hajnalban fel otkor keltunk, hogy elerjuk a hat orakor indulo vonatunkat Jaipurba. Delhi hajnalban nagyon szurrealis volt. Az elozo nap zsongo vilagvarosa, a 10 masodperces duda ritmusan zajlo elet hirtelen egy csendes kis falura emlekeztetett. Csipos hideg hajnal volt, amelyen a tuktukon be-be csapo szello se sokat javitott. Csendben zummogve haladtunk a palyaudvar iranyaba.
Az allomason mar erezheto volt a nyuzsges emberek ozonlottek be a palyaudvarra. A szuk keresztmetszetet a femdetektor jelentette, mely gyakorlatilag egyesevel engedte be az embereket az epuletbe. A vonatok a peronhoz nem celallomasonkent hanem vonatszamonkent voltak hozzarendelve, amely kicsit megnehezitette a keresest. Miutan megtalaltuk a vonatunk, biztos ami biztos, beultunk az elso vagonba, az elsoosztalyra (tenyleg tobben a jegyunket megnezve mondtak, hogy oda kell mennunk).
Alig hogy elindultunk egy turbanos pincer asvanyvizet limonadet szolgalt fel a frissiben kiosztott financial times melle. Rovid olvasgatas utan a tea es a kave kovetkezett. Mivel augusztus 1 ota egyatalan nem kavezom, ezert en csak teat kertem.
A hatalmas ablakokon kinezve eloszor Delhi kulvarosa es az azt ovezo nyomor tarult elenk a vaganyokon vizelo es mas dolgukat vegzo emberek, a szemet legelo (!) szarvasmarhak, valamint a hajnali napfenyben elfekvo disznok kepeben. Eleg lehuzo volt a forron gozolgo massala teank mellett mindezt vegignezni.
Alig telt el egy ora es a tajkep teljesen megvaltozott. Mezok, hegyek es csendesen nyugvo kisebb telepulesek jelentek meg a tavolban. A foldeken a munkasok eppen rozst arattak, kezzel. Ekkor erkezett meg az ellenor es kerte a jegyunket. A jegyunk alapos atvizsgalasa utan arra a kovetkeztetesre jutott, hogy rossz vagonba ultunk be. Oszinten megvallva ez annyira nem lepett meg, de hat mit lehet tenni tettem a tudatlant. Nem sok kedvunk volt atmenni a tomegbe. A kalauz szerint tiz kocsival arrebbra szolt a jegyunk, de meg mielott nagyon belemerult volna megkerdeztem h nem tud-e helyett kozelebb, had ne kelljen mar atvagni a fel vonaton (tobb szaz ember), hogy elerjuk a nekunk elrendelt ulohelyet. Jo fej volt es intezett ket egymas melle szolo jegyet a szomszed kocsiba.
Erdekes volt ez a vonatozas, kicsit volt benne minden. Elegans teas csesze az elsoosztalyon, okosba intezkedo foellenor es a kalauz hevesen bologato fontos baratai (akik velhetoen nagyon fontos emberek lehettek, hiszen ellenorunk tobbszor megjelent naluk egy-egy smalltalkra).
Tuk-tukkal a maharadzsak palotajaban
Szerdan vegul 10:30-ra ertunk Jaipurba. A palyaudvarrol kilepve egybol taxis es tuk-tukos hienak rohantak meg minket. Nincs bajom a taxisokkal, egeszen addig amig tiszteletben tartjak a szolgaltatasukra vonatkozo nemleges valaszom. Na Jaipur nem ilyen hely, a bakui tukmalo taxisok legrosszabbika lebegett folyamatosan a szemem elott.
Szoval Jaipur, a szallasunk korrekt volt, 700 rupiat (3500 HUF) fizettunk ketten egy szobaert. A recepcios nagyon segitokesz volt, egybol ajanlott is egy tuktukost ugyancsak 700 rupiaert egesz napra. Igy talalkoztunk Yusuffal a tuktukossal.
Yusuf jol beszelt angolul es nagyon durvan vezetett. Es akkor szerintem itt az ideje, hogy kulon bekezdest szenteljek az indiai kozlekedesi kulturanak. Apa egy ideig szamolta a kulonbozo 'furcsa' kozlekedesi eseteket, mara mar feladta. Olyanoktol hogy nem allnak meg a zebran vagy hogy oten utaznak egy ket fos motoron, az egyszeruseg kedveert most tekintsunk el. Nehany kisszines: 3 meter hosszu cukornad koteget biciklin, szembeforgommal szallito bacsi esete, vagy a kiszupert csak a vezeto ules van bent amugy alul lyukas (de ettol meg meno) sportauto tortenete. Lenyeg, ami itt kozlekedes cimen folyik az makro szintrol nezve egy hatalmas kaosz. Nem ugy ha mikro szinten vizsgaljuk a kerdest. Mindenki figyel a masikra es ha lehet, egyertelmu es kiszamithato mozdulatokat tesz a jarmuvevel. Habar minden auton van karcolas vagy tores, az elmult harom napban egy balesetet se lattunk (pedig alkalom lett volna ra boven). A nap folyaman megneztuk az osszes jelentosebb palotat a varosban (water palce, wind palace). En itt most ket elmenyt emelnek ki, az elefantolast es az Amber Fortot.
Izrael es Peru utan mar nagyon szerettem volna gazdagitani az allatos selfie gyujtemenyem egy uj darabbal. A jeruzsalemi teve es a macchu picchui lama utan Lucky-val a 35 eves nosteny elefanttal sikerult egy selfiet keszitenem, miutan Yusuf elvitt minket egy elefant farmra. A husz perces elefanton lovaglas elsore vicces. Mindenki azt kerdezi, hogy hogyan jutottunk fel az elefant hatara. A valasz prozai, egy rampan leresztul. Kb mint amikor a friss kenyeret szallito pekauto odaall a magasitott rampa melle es a soffornek csak ki kell tolnia a frissen elkeszitett ropogos kenyeret. Ez az elefant dolog is valami hasonlo volt, nem kellett maszni, miutan felultunk kb csak egy kotelet kellett vegig fogni biztos ami biztos. A leszallas ennel is egyszerubb volt, hiszen Lucky le tudott ulni (!), igy onnan mar csak egy nagyon kelletepnunk, hogy leszallhassunk. Par fun fact az elefantokrol: a vilag legjobb szaglasu alatta (melyet a capa es a kutya kovet), marha jo a memoriaja (10 evvel kesobb is visszatud A-bol B-be jutni, ugyanazon az utvonalon), vannak erzesei (siro elefant tortenete a youtubeon). Osszesegeben szuper volt ez az elefantolas:)
Amber Fort a masik kotelezo folog Jaipurban amit mindenkep erdemes megnezni. Mogul uralkodok epitettek a hegyek koze. Hihetetlen eroditmeny melyet majdnem minden oldalrol hegyek vesznek korbe. Tegnap este viszonylag faradtan ertunk vissza a szallasunkra.
Ma delott Jaipur belvarosaban setalgattunk. A varost pink citynek is nevezik az epuletek hagyomanyos anyaga, a voros homokko utan. A varosban nagy volt a joves-menes. Az emberek szines porokat vasaroltak, viragkoszorukat keszitettek, valamint rozsebol maglyat (?) raktak keszulven a holnapi Holi fesztivalra. Ez elvileg jo buli lesz (holnap), kb mint Pesten a color run, csak emberek tizezrei fogjak egymas festekkel megdobalni.
Vissza Delhibe
Es hogy a mai napi bejegyzesem keretes szerkezetu legyen, ismet jojjon egy vasutas sztori. Nagyon nehezen tudtunk vonatjegyet foglalni, hiszen a holi miatt mindenki hazamegy kethetre a csaladjahoz. Ennek rendje es modja szerint a nagy nehezen lefoglalt vonatunk ot orat kesett. Az ot ora varakozas alatt ismertuk meg Jazmint, a muszlim lanyt Kashmirbol. Nagyon erdekes jelenseg volt, sokat sztorizott, igy lehetosegunk volt egy kicsit belepillantani egy helybeli gondolkodasaba. O amugy egy felvilagosultabb csaladbol jon. No, de lenyeg itt ulok a vonaton, fel egy van es meg minimum ket ora mire elerjuk Delhit. Hogy az allomasrol hogy erjuk el a szallast hajnalban meg nem tudjuk. Biztos ami biztos szereztunk egy taxi szamot.
Holnap Holi, szerintem a kovetkezo szosszenetet holnap este kuldom.
ui: Időközben túl vagyunk a Holin, de ez már egy külön beszámolóba kerül
Érkezés a Delhibe
Indiai kalandozások vol.1.
Éppen Delhiből írok, nem rég értünk haza az első városnéző sétánkról és az azt követő vacsoráról. Dél-Amerika után ismét lesz élménybeszámoló, ezúttal Indiából. Ha valaki nem szeretné kapni az emaileket, akkor még most szóljon J Röviden és tömören: március 3 és 11 között apukámmal túrázunk egyet Észak-Indiában, Rajastanban.
Előzmények
Még januárban gondoltam egyet, és foglaltam egy repjegyet Delhibe. Az apropót az adta, hogy unokatestvérem, Noémi április végéig kint dolgozik és szerettük volna meglátogatni. Mivel a január és a február munka szempontból is elég húzósra sikerült, ezért pont jókor jön az aktív pihenés. Az út megtervezését most se vittük túlzásba. Nagyjából belőttük a városokat (Delhi, Jaipur, Marutha, Agra), amelyeket végig akarunk járni, de jegy foglalásig már nem jutottunk el.
Utazás
Vasárnap késő este, a középiskolai problémamegoldó versenyünk döntőjét követően, hogy elkezdjem összepakolni a hátizsákomat. A felszerelést tekintve nem bonyolítottam túl a dolgot, hiszen alapvetően nyári, kényelmes városi öltözet kellet a következő kilenc napra.
A gépünk Pestről délután háromkor indult Dubaiba. Emirates-el repültünk, így elég kényelmes utunk volt. Finom ebéd, reggeli és a klasszikus fedélzeti játékok. Mondanom sem kell, hogy végig játszottam az utat. Dubaiban 4 óránk volt. Valahol ez a legrosszabb, mivel a 4 óra kevés ahhoz, hogy elhagyd a repteret, ahhoz pedig már túl hosszú, hogy unatkozz.
Reggel 9-re érkeztünk meg Delhibe „frissen és kipihenten”. Vízumügyintézés és a vámvizsgálat után már kint is voltunk, ahol Noémi kis táblával már várt reánk. Taxiba ültünk és elindultunk a szállásunkhoz.
Első benyomások
Kicsit Peru, kicsit Anglia. Anglia, mivel a boltok tele vannak angol márkákkal (pl. Cadbury), jobb oldalon van a kormány, mindenki beszél angolul (hát igen, a gyarmati múlt). Peru, mivel ez is egy fejlődő ország, látható a szegénység és nagyon sokan vannak.
A reptérről alig értünk ki, máris egy közlekedési dugó közepén találtuk magunkat. Próbáltuk a rendszert keresni a közlekedésükben, de mindhiába. Elsőre az azerbajdzsáni autópályán szembeforgalommal hajtok fazon jutott az eszembe. Az emberek itt is keresztbe kasul rohangálnak az autópályán, 10 másodpercenként egy duda szólal meg mögötted és persze minden autón található egy-egy horpadás.
Rögtönzött városnézés
A szobánk elfoglalása után egy jó két órányi szieszta következett, tekintettel arra, hogy az elmúlt 24 órában nem sokat tudtunk aludni. A két órás alvást követően azonban metróra szálltunk és elindultunk egy rögtönzött városnézésre. A Nehru tér/park volt a kiinduló pontunk, majd az Isckon és a Lótusz templomokat néztük meg. Lehet az én hiányosságom, de még nem nagyon sikerült áthangolódnom hindu üzemmódra. Építészeti szempontból a templomok gyönyörűek a Lótusz virágot formázó Lótusz templomhoz pont naplementekor értünk oda, így a narancssárgás fények egy egészen más megvilágításba helyezték az épületet. A séta után, egy afgán étteremben vacsoráztunk. Elég masszívra sikerült, így eléggé el is álmosodtam :)
Itt az ideje, letenni a lantot mára, hiszen holnap korán reggel indulunk Jaipurba, ahol két napot leszünk.
Hazaút
Másfélmillió lépés a Machu Picchura vol.12.
Immar itthonról, Gyöngyösről jelentkezem! Hazaértünk, íme az elmúlt öt hét néhány számban: 32 mérföld, 16 felszállás, 3 éjszakai busz, 4600 méter, 4 buli, 12 élménybeszámoló, 8 aszpirin, 1800 fénykép, 24 város, 4 ország, 60 kilométer gyalog. Jó volt! Sokan kérdeztétek, hogy újra csinálnám-e. A válasz határozott igen, de csak félév múlva. Jó újra itthon, kipihenten. A legutóbbi élménybeszámolómban Rioról írtam. Azóta azonban megjártuk a 20 millió lakosú Sao Paulot, majd Afrika érintésével tegnap végül hazaértünk.
Sao Paulo
Sao Paoloba kedden reggel érkeztünk meg. Az éjszakai busz légkondija olyan jól működött, hogy sikerült egy kis náthát magamra szednem. Ennek az se segített, hogy délután hat órától egy esetinterjú tréninget tartottunk a helyi magán egyetemen (FGV) Case Solvers szinekben. A tréningen 12 üzleti hallgató vett részt. Ügyesek voltak, mivel már nem először találkoztak esetinterjúkkal, ezért nagyon élveztük velük az interjúkat!
Sao Pauloban Brunónál (egy újabb belgiumi kolléga) volt. Brunó a helyi üzleti negyedben lakik két tanácsadóval és egy befektetési bankárral. Egészen durva életmódot folytatnak. Minden este 9 és 10 óra körül estek be a lakásba, rövid szusszanás, majd irány a konditerem. A lakás a 17. emeleten volt, a házhoz tartott mini mozi, squash pálya, konditerem és uszoda. A lakás közvetlen szomszédságában a Honda, Oracle dél-amerikai székházai.
Szerdán az egész napot a városban töltöttük. Habár kicsit betegen ébredtem (berekedtem, megfáztam), délben már az Ibirapuera parkban voltunk. A parkhoz gyalog mentunk, a Paulista avenue érintésével. A Paulista avenue gyakorlatilag Sao Paulo (és gyakorlatilag egész Dél-Amerika) pénzügyi központja. itt találhatók a legnagyobb bankok, pénzügyi intézetek székházai. A park után hazafelé vettük az irányt. Csütörtökön Murumbi (a negyed ahol laktunk) környékén mászkáltunk. Délután lementünk squasholni egyet. Este Brunóval és Daniellel (a szomszédom még Helsinkiből) elmentünk bulizni egyet. Ez elég jól sikerült, reggel ötre értünk vissza Brunó lakásába.
Visszaút
Pénteken másfél órás késéssel indult a gépünk Sao Pauloból Casablancaba (Marokkó). Kicsit izgultunk, mert Casablancaban harom óránk lett volna az átszállásra. Szerencsénkre (?) a Casablancaból Londonba tartó gépünk is másfélóra késéssel startolt el. A két repülő utat én végig aludtam, Levente a Casablanca-London távot kb. végig Worms-özte az ipademen. Szombaton este hétre értünk tehát a Hearthrowra, ahonnan átmetróztunk Kovács Dávidhoz (volt csapattársam a Rajk szakkollégiumból). Meglepetésünkre Dóri épp kint volt nála. Miután gyorsan ledobtuk a cuccainkat, a környéken kerestünk egy jó kis pubot ahol megvacsoráztunk (zseniális volt a home made beef burgerjük). Vasárnap egy kisebb izgalom után (kiderült, hogy a google maps megviccelt minket a vasárnapi metró menetrenddel), végül taxival mentunk ki Lutonba, a reptérre, ahol egy Wizzair géppel indultunk el Debrecen irányába. Hát igen volt pár kitérő visszafelé, lehet legközelebb inkább egy kicsit ráfizetünk, hogy kevesebb kanyarral érkezzünk meg. Ja igen: sose repüljetek a Royal Air Maroco járataival, elég kiszámíthatatlan. :)
Az alábbi linken megnézhetitek, hogy milyen utat jártunk be az elmúlt öt hétben:
Ezzel a tizenkét részből álló beszámolóm végére értem! Mellékelve csatoltam a korábbi leveleket és pár képet is tartalmazó pdf fájlt.
Töltöttem fel pár képet a Facebookra is, azokat itt érhetitek el:
Curitiba és a foci
Másfélmillió lépés a Machu Picchura vol.10.
Epp Sao Paolo repteren vagyunk es varunk a Riora tarto jaratunkra. A legutobbi beszamolo ota egy volt kollegamnal, Priscillanal vendegeskedtunk, megjartuk Curitibat.
Curitiba egy ket millios brazil varos a szarazfold belsejeben. Nem tamasztottunk tul nagy elvarasokat, kb ugy voltunk vele, hogy itt majd megnezzuk hogyan elnek a helyiek. Ez tobbe kevesbe sikerult is, hiszen az elmult harom napban nem nagyon talalkoztunk turistakkal.
Hetfon otkorul szallt le a gepunk, Priscilla kozvetlenul a munka utan, hatra jott ertunk autoval. A Boschnal dolgozik, heat treatment teruleten. Miutan lepakoltuk a cuccainkat elmentunk egy nemet etterembe. Curitiba erdekessege, hogy viszonylag nagy nemet kolonia el a varosban.
Kedden fel kilenckor keltunk amikor megerkezett a takarito no. Amikor meglatott ket idegen, portugalul nem beszelo sracot a nappaliban, igencsak meglepodott. Nem segitett a zavaran az se, amikor felig angolul, felig spanyolul kezdtunk el neki magyarazni. Sebaj, egy ora mulva mar egeszen baratsagos volt velunk. Miutan osszeszedtuk magunkat, lementunk a hazban levo konditerembe. Priscilla ket masik lannyal es egy bolondos macskaval lakik Curitiba egyik elokelo negyedeben egy 15. emeleti lakasban. Minden haznak kulon portaszolgalata van, hogy idegenek ne mehessenek be. Szoval 45 percet futottam/gyalogoltam, Levente pedig a sulyokkal dolgozott. Mar nagyon kellett ez a mozgas, hiszen a Salkantay ota nem nagyon eroltettuk meg magunkat.
Ebed utan a varosi piacot, valamint egy madarparkot vettunk celba. A vasarcsarnok meglepoen kicsi volt, viszont telis tele volt mindenfele gyumolccsel. A madarparkban lattunk flamingokat, papagajokat. Nap vegere ez a kis seta egeszen megnyult, kb 8 kilometert gyalogoltunk.
Maga a varos nagyon hasonlit egy amerikai nagy varosra. A kozpontban soksok magashaz (nem hivnam felhokarcolonak, mert van egy panel beutese), a hazak korul 2x3 savos egyiranyu utak. A kozlekedes Peruhoz kepest sokkal rendezettebb.
Miutan Priscilla is megerkezett a munkabol, elmentunk vacsorazni egy kozeli plazaba. Vacsora utan egy Bruno Mars tribute koncertet lottunk be, egy a lakashoz kozeli helyen. Vettunk is ket uveg bort, a kozeli boltban. A koncert a crossroads nevu helyen volt, ahova kocsival mentunk. Eleg erdekes volt mar maga az erkezes is. Mikor kiszalltunk s kocsibol, a kulcsot egy helyi dolgozonak adtuk, aki beparkolt, amig mi sorbaalltunk. Egy alapos, femdetektoros atvizsgalas utan jutottunk be a helyre. A belepeskor kaptunk egy kis cetlit, amelyre a pultnal felirtak a rendelt italt es a mennyiseget. Fizetni csak a vegen kellett. Habar a rendszer hatranya hogy folyamatosan figyelni kell a fogyasztast, a keszpenzes fizetes kiiktatasaval jelentosen felgyorsult a kiszolgalas. Maga a koncert es az azt koveto buli eleg franko volt. Priscilla egy ora korul hazament, de a lelkunkre kototte, hogy habar 10 perc setara van a hely tole, mindenkep taxizzunk hazafele. Igy is tettunk.
Tegnap, szerdan a keles kicsit elhuzodott, de amint rendbetettuk magunkat el is indultunk a varosba. A helyi botanikus kertet akartuk megnezni, mely a lakastol ot kilometerre volt. Elindultunk hat gyalog. A kert maga szep volt, bar en egy kicsit tobbet vartam tole. A hatterben elterulo magashazak miatt volt egyfajta Central Park hangulata az egesznek. Maga a park az alapteruletet tekintve nem volt nagy, kb a Varos liget negyede.
Este kovetkezett a Curitibai napok csucsa egy helyi focimeccs. Sao Paolo Curitiba meccsre mentunk ki. A vilagbajnoksag alatt amugy Curitibaban is voltak merkozesek. Erre a celra kulon stadiont epitettek elvileg magan penzbol. Szoval, focimeccs: a jegyvasarlasba elegge belenyultunk. Sao Paolo a nemzeti bajnoksag masodik helyen van, Curitiba pedig az utolso negyedben. A jegyunk a Sao Paoloi taborba szolt. A szurkolok szamat tekintve 90%-ban voltak a curitibai szurkolok, es a maradek 10%ot tette ki a sao paoloi tabor (itt voltunk mi is). Kicsit aggodtunk is hogy mi lesz velunk ha a helyiek kikapnak. Mar a bemenetelnel kiderult, hogy rengetegen lesznek. A 42 ezer ferohelyes stadiont 18 ezer ember latogatta meg tegnap este. Mar messzirol lehetett hallani a dobokat, es a curitibai szurkolokat. A Sao Paoloi tabor hangosan kezdett. Az elso golt Sao Paolo lotte. Eleg durva volt a gol orom. A masodik felidoben a helyiek osszeszedtek magukat. Olyannyira hogy elobb egyenlitettek, majd forditottak a meccs allasan. Miutan a 85. percben Curitiba belotte a harmadik goljat, a sao paoloi szurkolok elindultak hazafele. Osszessegeben a meccs is es a stadioni hangulat is egy ujszeru elmeny volt, hiszen otthon nem jarok ki hasonlo meccsekre.
A kovetkezo harom (vagy negy) napot Rioban toltjuk, legkozelebb szeptember 22 kornyeken jelentkezek.
Kalandok kipihenése: Arequipa
Másfélmillió lépés a Machu Picchura vol.8.
Eppen a hostelunk teraszan sorozunk az Iguassu vizesesnel, immar Braziliaban. Az elmult par napban nem sok minden tortent, kb az elozo ket het faradalmait pihentuk ki tobb kevesebb sikerrel.
Legutobbi beszamolomat meg a Titicaca to partjarol, Punobol kuldtem el. Punobol egy ejszakai busszal indultunk el a 2300 meteren fekvo Arequipa varosaba. A busz ut egeszen jo volt. Ezuttal nem kellett masfel orat sztrajk miatt allnunk, cserebe viszont hajnal otre mar meg is erkeztunk Arequipaba. Egy rovid hostel piheno utan kilenckor mar uton is voltunk.
Arequipa Peru masodik legnagyobb varosa. Elsore pillantasra sokkal 'europaibb' mint Lima. A foutcan az osszes vilagmarka logojat megtalaljuk. Arequipa harom vulkan labanal terul el, melyek ma is aktivak. Legutobb az indulasunk elotti heten volt egy nagyobb foldrenges a tersegben.
Hasonloan a tobbi perui varoshoz, a fo teret itt is Plaza des Armesnak hivjak. Egyik vegeben egy katedralis, vele szemben pedig a varoshaza. Ket oldalrol ettermek, boltok terulnek el. Arequipa a katolikus egyhaz egyik helyi kozpontja. Tobb szerzetes es apaca rend (pl. Szent Katalin, Ferencesek) is aktiv a varosban.
Delutan elmentunk a San Pablo University-re, hogy megnezzuk hol is tanulnak a helyi egyetemistak. Az otlet meg Izraelbol jott, ahol a Heber egyetem campusan maszkalgattunk meg marciusban. Izraelhez hasonloan itt is rendorok oriztek az egyetemet. Mi is csak a 'kepeslapt akarunk feladni az egyetemi postan' szoveggel tudtunk bejutni. No meg, hogy a rendorok nem beszeltek angolul, igy nem akartak a beszelgetest nagyon elhuszni. Beneztunk a konyvtarba es egy helyi orara, majd beultunk egy teara a helyi bufebe. Itt a diakokkal szoba elegyedve kiderult hogy az egyetemen kozgazdasagi, jogi es termeszettudomanyi kar is van. Az egyetemi bufe eleg diakbarat arakkal dolgozott, egy kaveert es egy teaert fizettunk 250 Ft-ot.
Hogy a faradtsagunk szemleltessem, Arequipaban mar kezdtunk visszanyulni az otthon is megtalalhato elelmiszerek fele, hiszen mind a ket nap gyakorlatilag a setalo utcan talalhato Subway szeru szendvicsezo helyen etkeztunk. Mivel szeptember 10 Levente szuletesnapja (Boldog szuletesnapot itt is neki), ezert elhataroztuk, hogy kedden betekintest nyerunk az arequipai ejszakai eletbe. A kozeli bevasarlokozpontban vettunk is egy - az ara alapjan - jonak tuno perui bort. Miutan felbontottuk, nagyon hamar megallapitottuk, hogy nem veletlenul Del Amerikabol csak a Chillei es az Argentin boltokat ismerjuk. Roviden: pocsek volt. Ugyhogy kedves szulok, Perubol nem kaptok bort :-)
Arequipaban a szorakozo helyek a Szent Ferencrol elnevezett utcaban vannak egymas hegyen-hatan. Kedd leven nem volt valami nagy buli egyik helyen se, de az este arra jo volt, hogy egy kicsit belepillantsunk a helyi ejszakaba. Masnap az egesz delelottot ataludtuk. Ez a nap tenyleg a pihenesrol es a regeneralodasrol szolt. Egy rovidebb seta kivetelevel kb az egesz delutant a teraszon toltottuk.
Arequipat es Perut ma delelott hagytuk el. Jelenlegi helyunkre, a braziliai Iguassuhoz egy hat oras (limai atszallassal) uton jutottunk el. Brazilia elso blikkre sokkal rendezettebb es kulturalisan kozelebbi mint Peru. Leventevel beszelgettuk, hogy Peru szep, gyonyoru meg minden, de ideje mar tovabballni.
Es akkor most itt vagyunk az Iguassu vizesnel. Holnap bejarjuk a nemzeti park brazil oldalat, a tervek szerint egy estere atmegyunk Argentinaba (azt hogy ez egy steak lesz-e a folyo masik oldalan, vagy esetleg tobb oras busz utra vallalkozunk azt meg nem tudjuk). Holnap utan Paraguayba megyunkmat egy napra. A vizesestol szeptember 15-en megyunk tovabb Curitibaba, ahol Priscillanal, a belgiumi volt kollegamnal vendegeskedunk. Szerintem a kovetkezo beszamolo is innen fog majd erkezni 15-e kornyeken!