Tripstory

2012.jan.16.
Írta: abrahamzsolti Szólj hozzá!

Let the freedom ring

Montreal calling vol. 15.

A mai nap sok szempontból nagyon emlékezetes marad. Egyrészt ragyogó városnézős idő volt, másrészt pedig az esti koncert díszvendége maga az amerikai elnök volt, aki nem egészen 10 méterre tőlünk hallgatta végig a rendezvényt :)
Városnézés
Mint említettem ragyogó időnk volt, ideális városnézésre. Korán reggel a Capitóliumnál találkoztunk a lányokkal, de sajnos 20 perc késéssel tudtunk csak odaérni, mert a metró felújítás miatt egy kicsit elkavartunk :) Még szerencse, hogy a lányok félórával korábbi időpontot mondtak nekünk :P A Kapitóliumban idegenvezető vitt minket végig, megcsodálhattuk több elnök szobrát, illetve híres, az USA történelméhez kapcsolódó eseményekről készült festményeket. Egy gyors subway szendvics után, délután a Mall-on sétálgattunk. Lincoln, G.Washington, Vietnam emlékműveket néztük meg. A lányok átmentek Arlington katonai temetőbe, én sztem holnap nézem meg. 
389875_10150487856877810_387250178_n.jpg
A Mall-lal kapcsolatban érdekesség, hogy a washingtoniaknak ez egyfajta Margit szigetként funkcionál. Rengetegen futnak, sportolnak a füves területen. Ma például fiatal srácok amerikai fociztak a George Washington emlékmű és a KApitólium közötti terület egy részén. A városnézést a Fehérháznál zártuk, majd innen sétáltunk át a Kennedy központba, ahol az esti koncert jegyeit vehettük át.   
Mint már tegnap említettem, ma - január 16-án - Martin Luther King születésnapját ünneplik itt. A nemzeti ünnepen zárva voltak a hivatalok, az emberek sétáltak, múzeumokban voltak. 
Let the freedom ring.
Este, hat órától Bobby McFerrin (leghíresebb dala: Don't worry, be happy) és a George Town University Gospel kórusa tartott egy koncertet. A koncerten - nagy meglepetésünkre megjelent Barack Obama is (http://www.huffingtonpost.com/2012/01/16/obamas-attend-let-freedom-ring_n_1209500.html?ref=barack-obama, saját képek később jönnek ;-) ). A közönség állva, ovációval egybekötve  tapsolva. Gézával azt hittük, hogy ezzel az elnök el is vitte a show-t, de nem. McFerrin (aki amúgy M. Luther King polgárjogi 'harcos' társa volt) egyszerűen zseniális volt. Sose voltam még ennyire interaktív koncerten. A közönség is a kórussal énekelt, tapsolt, táncolt. A közönség jelentős része fekete volt, és kívülről tudták a dalokat.
Például az alábbi dalok csendültek fel:
405794_10150492498922810_379240254_n.jpg
A rendezvény elején több beszéd is volt. Nagyon érdekes volt, 'turistaként' hallgatni ezeket a beszédeket, ahol az egységes amerikai nemzetről, polgári jogokról, közös értékekről beszéltek a szónokok (egyszer kétszer eszembe jutott, hogy mi történik közben otthon). Ami nagyon érdekes volt még, hogy biztonsági okokból 8 percet kellett várni, amíg az elnök és a first lady elhagyja az épületet, de addig a kórus szórakoztatta a közönséget. Mielőtt Obamáék elmentek volna, a tömeg elkezdte skandálni: "Four more year!", ezt is érdekes volt kívülállóként hallgatni. A koncert a Kenedy Centerben lévő Operában volt. Valamilyen csodafolytán az egyik oldalpáholyba kaptuk az ingyen jegyünket :)
1935515_10150492499737810_892941962_n.jpg
Holnap vendéglátónkkal elmegyünk a Világbankba, majd déltől skypeon megtartom a kurzusbeszámolóm. Délután múzeum látogatás (Natural History, Art, valamint Aerospace múzeumokat nézzük).
Holnap is jelentkezem, addig is szép estét és jó reggelt!

Érkezés Washingtonba

Montreal calling vol. 15.

Egy újabb korán reggeli kelés után, rendben, 15 perc késéssel, érkeztünk meg Washingtonba. 
Washington
Délután, miután leraktuk a bőröndjeinket Washington külvárosait néztük meg. Voltunk Georgetownban, láttuk a Watergate szálloda épületét, ahol anno a botrány kitört és ami anno Nixon elnök lemondásához vezetett. A város szerkezete egy négyzethez hasonlít és két D.C. két állam közé, Virginia és Maryland ékelődik be. További érdekesség, hogy a Ronald Reagen repülőtér gyakorlatilag a városközpontban van benn (a repülőről nagyon szépen lehetett látni a Capitolium-ot).  A Capitólium mögötti rész Kelet Washington, amire mindenki azt mondja, hogy kerüljünk el messzíről, mert elég veszélyes környék. A várost a Potomac folyó szeli ketté. 
404222_10150487865632810_915431508_n.jpg
A csapatunk Washingtonban ketté vált, mi Gézával Falls Churchben lakunk, Dóri és Zsófi pedig Bethesda-ban, de napközben együtt nézünk majd várost. A mai nap ragyogó napsütés volt, holnapra is hasonlót mondanak. Holnap nemzeti ünnep lesz itt (Martin Luther King day - M. Luther King születésnapja). Este lesz egy nagy koncert (Bobby McFerrin: Let Freedom Ring) a Kennedy központban, ha minden jól megy és kapunk jegyet, akkor mi is ott leszünk. Holnap egyébként reggel 10-kor (újabb korai kelés)  a Capitoliumban kezdünk, 1-kor pedig találkozok egy régi baltimore-i ismerősömmel. 
403796_10150492545087810_770393591_n.jpg
Most épp a nemzetközi stratégia kurzus szóbeli beszámolójára készítem a prezentációm. Holnapután (jan 17-én) skype-on fogom prezentálni (Alkuerő alakulása a globális gyáron belül: Flextronics esete a prezentáció címe). Remélem a technika nem csesz ki velem :)
Szép estét, jó reggelt!

Boston és a Freedom trial

Montreal calling vol. 15.

Utolsó esténket töltjük Bostonban, holnap korán reggel repülünk tovább Washingtonba. A mai nap alapvetően városnézéssel telt. 
Harvard campus
Reggel egy kisebb kitérő után - a GPS rossz Harvard square-re vitt minket - a Harvard egyetem campus-án kezdtük a sétánkat. Maga az egyetem egy viszonylag nagy területen helyezkedik el. A különböző karok épületei viszonylag koncentráltan találhatóak meg Cambridge városrészben (amely jogilag a mai napig egy külön város). A központi rész után autóval elmentünk megnézni a Business School-t amely egy kicsit távolabb, a folyó másik partján helyezkedik el.
374274_10150483701022810_7324171_n.jpg
Freedom trial.
Mint már korábban is írtam Boston az amerikai függetlenségi háború egyik kiinduló pontja volt. A freedom trial gyakorlatilag ezen események legfontosabb helyszínein vezeti végig a turistákat (praktikusan egy piros téglákkal lerakott csík a betonban). Érdekes lehet végig gondolni, hogy az 'ösvény' kialakítása vajon mennyiben növelte az út mentén elhelyezkedő ingatlanok értékét :) Ettől függetlenül azonban itt található meg az USA egyik legrégebbi étterme, kocsmája, piaca.
Összességében az itt eltöltött három nap nagyon jó volt, az első napot leszámítva az idő is nekünk kedvezett!
Holnap este már Washingtonból jelentkezem!

 

On the Road: Newport

Montreal calling vol. 14.

Tegnap nyilván rosszul számoztam, de most már tényleg a 14. beszámolóm következik. Ma, kaptunk egy autót Andriséktól és így délelőtt elmentünk Newportba (RI), délután pedig újra Boston következett.
Newport.
Newport egy kisváros Rhode Island államban, egy órára autóval Bridgewatertől. Newportba Patrik, Andris 11 éves kisöccse is jött velünk. Ma az időjárással kapcsolatban viszonylag szerencsések voltunk, hiszen többé-kevésbé sütött nap, viszont nagyon erősen fújt a szél. Maga a város, nagyon szépen megmaradt és a mai napig őrzi a múltját. Az épületek nagy része viktoriánus jellegű (egy kicsit a finnországi Porvoo nevű településre emlékeztet). Miután nagy nehezen találtunk parkolóhelyet az autónak, a belvárosban sétálgattunk. A kicsiny belváros után a kikötő felé sétáltunk, ahol a kisebb 'kalóz' típusú hajóktól az egészen nagy yachtokig mindenféle parkolt. 
Newport utána a településtől délre fekvő félszigetet vettük célba. Itt először az Fort Adams erődnél álltunk meg. Innen gyönyörű látvány tárult elénk az óceánra. Mivel erős szélvolt ezért a sziklákhoz nem lehetett kimenni, mert a tenger erősen hullámzott. Útközben még több helyen megálltunk megnézni a sziklákat és a tengert.
Közlekedés.
Mivel én voltam a sofőr, ezért muszáj az amerikai közlekedésről is írni. GPS segített a navigálásban, de érdekes volt megküzdeni azzal a ténnyel, hogy a távolság és a sebesség is mérföldben volt megadva (teljesen át kellett gondolni, hogy mit is jelent a GPS angol nyelven adott utasítása, hogy 0.3 mérföld után fordulj balra. A másik ilyen érdekesség, hogy szöveg szerűen ki vannak írva a dolgok (pl. tarts jobbra, egy irányba, vigyázz gyalogos stb.). Az ember akaratlanul is elkezdi ezeket olvasgatni vezetés közben.. 'Hol vannak már a jó öreg táblák'? Délután Bostonba mentünk, én kb ekkora égtem ki, de teljesen. 5 óra körül egy Bostoni dugó. 20 percet álltunk :) Ami azonban csodálatos volt, az a távolban kirajzolódó skyline (a felhőkarcolók vonala), és mindez este fényekben..
Boston
Délután este, még sétáltunk nézelődtünk. A Harvard, MIT campusok látogatását áttettük holnapra.
No most megyek aludni,

Városnézés Bostonban

Montreal calling vol. 12.

Az eddigi utunk során ma volt a legrosszabb időnk, egész nap esett az eső. Épp a vonaton ülök, útban Bridgewater (Boston egyik elővárosa) felé, Andrisékhoz. 
Boston
Habár kicsi az amerikai nagy város top listám (eddig 4 elemű), de Boston eddig torony magasan vezet a látottak alapján. Minden van, amit az ember várhat egy várostól. Történelmi belváros, fontos eseményekkel (Bostoni tea délután, polgárháborús szerep stb.), felhőkarcolók, üzletek világ márkákkal). Már tegnap este a repülőről is nagyon szép volt a város felülről. Mivel esett az eső, az idő nagy részét múzeumokban, templomokban töltöttük. 
New state house
Az új állami központ (state house - nem tudom jobban lefordítani) ad otthon Massachusetts kongresszusának. Érdekesség, hogy a folyosón, ahol a korábbi kormányzók portréi voltak kirakva, kinn volt Romney portréja is. Ő az egyik Republikánus elnökjelölt jelenleg - (Géza szerint most sokkal nagyobb esélye van :-) ). 
Ezután kettéváltunk, mivel Géza és Dóri visszamentek a Hostelbe Vállértezni, mi Zsófival továbbmentünk esőben várost nézni. Miután kb 3-szor áztunk el a nap folyamán, az egyik múzeumban kaptunk teát [Bostoni tea délután :-)].  
Old state house
Egy kicsi, három szintes ház, mely a történelem folyamán volt state house, városháza, piac, jelenleg múzeum. Egyik homlokzata a kikötő felé néz, a másik homlokzatán pedig egy hatalmas óra található. Mind ez, 40-50 emeletes felhűkarcolók árnyékában, egyfajta szigetként. Itt olvasták fel anno a függetlenségi nyilatkozatot (két héttel az aláírás után), a városháza előtti tér fontos szerepet játszott a függetlenségi háborúban is. 
Napi fun fact: kezembe akadt egy, a Grand Canyon-t ábrázoló 25 centes (ami nem a minden állam, kiad egy különböző quarters-t sorozat része (Kaliforniai már van). 
A vonatunk mindjárt Bridgewaterbe ér, holnap délelőtt lehet elmegyünk Capecod-ba. Ez egy hosszú kiszögelés (félsziget) az Atlanti ócenánban. Többen (még Steven és Chris is Kanadában) azt mondták, hogy érdemes megnézni. Délután elnézünk a Harvard és az MIT campusokra. 

 

Niagara-Buffalo-Boston

Montreal calling vol. 11.

Immár az USA-ból, Bostonból jelentkezem. A mai nap is elég sűrű volt. Korán reggel, 8:00-kor indultunk Torontóból busszal a Niagarához, majd onnan tovább Buffaloba, ahonnan Bostonba repültünk. 
Niagara.
A Niagara buszállomáson már várt David, a Brock University csapatából, ő vitt körbe minket a vízesésnél. Hatalmas mázlink volt megint, mert gyönyörű napsütés volt végig. Érdekes volt látni, a lezúduló víztömeget, a felcsapódó vízpermettől persze csuron vizesek lettünk. A Vízesések mellett meglátogattuk a helyi "fő utcát" ami tele volt különböző szórakozó - a szó, hagyományos, Disney-i értelmében - helyekkel. (képek a facebookon) 
Buffalo.
Itt léptük a határt, szárazföldön. Szerencsére semmi probléma nem volt - nem úgy mint Kanadában -, sőt a határon nagyon kedvesek voltak, el trécselgettünk a gulyásról és a magyar nyelv szépségeiről. Maga Buffalo nem nagy szám, nem is sok időt töltöttünk itt. 
Boston.
Félórája érkeztünk meg a boston-i hostelünkbe, ma igyekszünk sokat aludni, hogy holnap pihenten menjünk várost nézni. 
A mai nap jelentős részében utaztunk, de a Niagara ettől függetlenül gyönyörű volt. 
Holnap este is jelentkezem.

Kezdődik a roadshow: Irány Toronto!

Montreal calling vol. 10.

Megérkeztünk Toronto-ba, ami tökéletesen különbözik Montreáltól.
Utazás
Reggel hatkor keltünk (kb 4 óra alvás után) és egy - még a Hotelben - kiadós reggeli után taxival a buszállomás felé vettük az irányt. A buszunk 7:30-kor indult Montreálból és 13:30-ra (!!) ért Torontóba. Csupán egyszer, Kingston nevű kisvárosban álltunk meg. Az út első harmadát átaludtuk (itt még javában esett a hó), a második harmadát végig tanultuk (Dóri vállértezett, én pedig nemzetközi stratégia kurzusbeszámolóra készültem), az utolsó 1-2 órát pedig végig dumáltuk. Mire leszáltunk a buszról gyöngyörűen sütött a nap és olyan +5 fok körül lehetett. 
Toronto
Torontóban kb 2 millióan laknak, egyik leghíresebb látványossága a CN Tower, amely egy ideig (azt hiszem 2007-ig) a világ legmagasabb tornya volt. Miután leraktuk a cuccainkat a vendéglátóinknál, egyből be is mentünk a központba szétnézni. A város nézést a Union Station-nél kezdtük, ahonnan elsétáltunk a CN Towerhez. Úgy döntöttünk, hogy csak holnap megyünk fel, mivel (a belépő piszok drága, 25-30 dollár) már sötétedett és világosban lehet szép fényképeket készíteni odafenn. 
A Toronytól a Chinatown irányába vettük a sétát, ahová kb. 15 perc gyaloglás után érkeztünk meg. Nagyon érdekes volt látni, ahogy a pénzügyi központ felhőkarcolói fokozatosan eltűnnek és egyre kínai felírat, étterem, bolt, zöldséges jelenik meg.  Mivel a reggeli készleteink kifogyóban voltak, ezért úgy gondoltuk, hogy nincs is jobb egy jó Curry-s csirkénél a kínai negyedben. 
Fun.
Ebbe az étterembe beszéltünk meg egy találkozót a Torontói csapattal, nevezetesen Steven-nel, Tarrun-nal, Jennifer-rel, valamint Anna-val. Egy kiadós vacsora után, egy helyi vendéglátó egység felé vettük az irányt, ahol kanadai sört kóstoltunk. Nagyon jó volt, a csapatot végre nem formálisan - azaz öltönyben - látni. Végig poénkodtuk az estét és megbeszéltük, hogy holnap körbevezetnek minket és mutatnak egy-két jó helyet. 
Couchsurfing.
Ma este egy Flavia nevű olasz lánynál couchsurfingelünk, aki nemzetközi kapcsolatokat tanul az egyik itteni egyetemen. A szállásunk a Victoria Park metróállomás mellett van, a 30. emeleten egy penthouse lakásban. Holnap Steven-nél fogunk lakni. 
Egy szó, mint száz, a mai nap is sűrű volt, utaztunk hat órát, bolyongtunk egy világvárosban, kóstoltunk söröket. 
Holnap este jelentkezem, 

Verseny zárása

Montreal calling vol. 9.

Ez az utolsó beszámolóm innen Montreálból. 
Végeredmény
A döntős prezentációkat - Lovelle (Kanada), Calgary (Kanada), Otago (Újzéland) - déltől hallgathattuk meg. Az első, francia nyelven volt (és mivel az iratainkat fenn hagytuk a szobában ezért nem kaptunk fülest), ezért gyakorlatilag semmit nem értettünk tartalmilag belőle (A verseny két nyelvű: angol, francia). A másodiknak prezentáló csapat Calgary volt. Tegnap nagyon profik voltak az elődöntőn, de mára eléggé elfáradtak (bár szerettünk volna még így is előadni, mint ők :) ). Utoljára Újzéland prezentált. Nekem személyesen nagyon tetszett amit mondtak, és ahogyan a kérdéshez hozzáálltak, előadták. 
Az eset az ausztrál yellow tai-rőll (bor kereskedő, forgalmazó) szólt. Alapvetően a kérdés az volt, hogy a válság miatt visszaeső keresletet hogyan tudják kezelni. Volt egy másik ág, ami pedig a vállalat yellow tail márkától való függését taglalta. Az Újzélandiak azt mondták, hogy emeljék az árakat és nyomuljanak szuper prémium kategóriában. 
Végeredmény: 1. Lovelle, 2. Újzéland, 3. Calgary. A győztes csapat 10, a második 7, a harmadik pedig 4 ezer dollárt kapott.
Bankett
Az eredményt a díszvacsorán ismertették. A vacsi 5 fogásból állt. Több zsűri tag is odajött hozzánk gratulálni, illetve adtak nagyon hasznos visszajelzéseket. A vacsora után elmentünk az Irish Ambassy nevű klubba. Összességében a finn, újzélandi, university of  winsdor, brock university, valamint a torontói egyetem csapatával lettünk nagyon jóba. 
Holnap korán, 6-kor kelünk, délre már Torontóban leszünk. Megbeszéltük a torontóiakkal, hogy megmutatják holnap este a kedvenc helyeiket.

 

Verseny vége

Montreal calling vol. 8.

A tegnapi nappal számunkra véget ért a verseny, mivel nem jutottunk tovább az elődöntőbe.

Eredmény.

Összegezve teház. 3 győzelemmel és 2 vereséggel nem jutottunk tovább a 6-os csoportunkból. Jellemző a csoportunka, hogy 4 csapat zárt ugyanezzel az eredménnyel, és az Aalto University (Helsinki) ugyanezzel a 3 győzelem és 2 vereség eredménnyel ment tovább. A csapatunk a legvégére ért őssze igazán, az utolsó összecsapáson a Maine University ellen 9:2-re győztünk.

Röviden a versenyről: 36 csapat 6 csoportban, minden eset alkalmával 1-1 csapat mérkőzik egymással, a bírák az összecsapások eredményéről döntenek a két fél között 11 pont elosztásával.

1. eset: Szlovákiai építőipari KKV, a CEO meghalt, a fiára marad az örökség (46%), akinek nincs tapasztalata. A céget erős visszaesés sújtja. Mit tegyen a CEO fia, eladja-e alulárazottan a részesedését? Ha nem adja el, mit tegyen?
Mi azt mondtuk, hogy tartsa meg a céget, és terjeszkedjenek Bécs irányába és szervezeti átstrukturálás.
3 óra alatt kellett megoldani. 25 perc prezi+15 perc Q&A

Corvinus: Katz University (Pittsburgh, USA) 6:5

2. eset: Technology Plus (floridai IT cég). A cég szépen lassan csúszik lefelé, a 3 tulajdonos 33%-33%-33% arányban birtokolja a céget, nincs pénzük egymást kivásárolni, nem tudnak stratégiai döntéseket hozni. Mindennek tetejében komoly likviditási zavarok. Azt mondtuk, hogy  legyen egy intermediátor a felek között, kezeljék a konfliktust, és forduljanak a private equity-hez finanszírozásért. Voltak lyukak a történetben.
3 óra alatt kellett megoldani. 25 perc prezi+15 perc Q&A

Corvinus: University of Manitoba (Kanada) 4:7

3. eset: Fiktív amerikai bank adományozási stratégiája. Azt mondtuk, hogy adakozzanak a pénzügyi kultúrát fejlesztő charity-knek, és legyenek a Dow Jones Sustainability Index tagjai. Persze mindezt kommunikálják jól a köz fel, hogy szépen épüljön a brand is.
Megnéztük az ellenfél prezijét, a döntést akkor sem és most sem értjük még.
1,5 óra alatt kellett megoldani. 15 perc prezi, 10 perc Q&A

Corvinus: Aalto University (Helsinki) 4:7

4. eset: CGI (É-amerikai óriási, egészen elképesztően sikeres IT cég, 3 évente megkétszerezik a céget!!!). Élőben prezentáltak egy problémát 30 percben majd 45 percig lehetett őket kérdezni ( a cég több vezetője), hogy hogyan is nőjenek még nagyobbra. Illetve belemenjenek-e abba, hogy nem csak komplex IT szolgáltatásokat ajánlanak, hanem kisebb csomagokat is. A megoldásunkban azt mondtuk, hogy legyenek kisebb csomagok is felajánlva (fontosabb az ügyfél megtartása).  A másik pillérben pedig kifejtettük, hogy az É-amerikai gyógyszeriparnak óriási szüksége van az IT megoldásaikra.
2 óra alatt kellett megoldani az esetet, 25 perc prezi 15 perc Q&A

Corvinus: St. Mary's University (Kanada) 8:3

5. eset. TTSL (indiai telekom cég a TATA és egy japán cég összefonódásából). Az iparági növekedés óriási, de a súlyos az árháború, a cég masszívan veszteséges.Emellett pedig a japán cég ki akarja vásárolni a TATA részesedésének egy részét. Azt mondtuk, hogy adják el a részedésük egy részét (tekintsenek portfólió befektetésként inkább a cégre). Növekedni pedig egy jelenleg veszteséges indiai telekom cég felvásárlásával (ügyfélbázis növelése), és a vidéki Indiára koncentrálással tudnak.
3 óra alatt kellett megoldani, 25 perc prezi, 15 perc Q&A

Corvinus: Maine University (USA) 9:2

Az utolsó két esetre nagyon összeállt a csapat, és a zsűri is elképesztően pozitív visszajelzést adott tegnap, a csütörtöki két eseten ment el a dolog (Manitoba és Aalto). 
Elődöntő.
 
Tegnap beültem Münster, Helsinki és Calgary előadására. Az első kettő oké volt, a Calgary valami elképesztően durva. Amit, amennyit, ahogy, elmondtak.. Négy 30-35 év körül MBA-s arc, struktúráltan, 5 stratégiai javaslatot, számokkal durván alátámasztva (külön kitértek a pénzügyben: rövid, hosszútávú hitel, működő tőke, ratio analysis, cash flow stb.). Elképesztő, hogy a három órába hogy fért nekik bele. Tanulási pont: van hova fejlődni. Ők döntősek is lettek, kiváncsi vagyok, ma mit mutatnak, de tényleg lestem egy nagyon :)  
Rock star party
Nem rég keltünk fel, ez is jelzi, hogy viszonylag sokáig ott voltunk, jól éreztük magunkat, de nem mondanám, hogy nagyon kipihentük volna az elmúlt pár nap fáradalmait. A tegnapi bulin elvileg minden csapat rock star témában jelent meg. Jó volt látni, az amúgy komoly versenyzőket kicsit lazábban :)
Mindjárt kezdődik a döntő, este egy kis lazítás, aztán holnap reggel irány Toronto!

 

Live case

Montreal calling vol. 7.

A tegnapi - durvább - social event után kicsit visszafogottabban indult a reggel. A mai nap a lényegében a Live Caseről szólt.
Live case.
 
A mai napon oldottuk, az úgynevezett live case-t. Egy kanadai multinacionális, IT szolgáltató vállalatról , a CGI-ról szólt az eset. A CGI egy klasszikus siker sztori, 3 évente megduplázta a bevételeit és neki kellett valamilyen növekedési stratégiát felírni. Módszertanilag az eset megoldás folyamata négy részből épült fel: (1) 1 óra az Annual Report (éves jelentés) elolvasására - csapat megbeszélhette az olvasottakat, de nem volt konkrét kérdés feltéve, (2) a vezérigazgató prezentált fél órában, itt tették fel a konkrét kérdést (3) a csapatok kérdezhették 45 percben, (4) 2 óra felkészülés. Mindezt követte a klasszikus 25 perc prezentáció, 15 perc kérdések szekció.
Ellenfelünk a kanadai Saint Mary volt, akik tekintve hogy kanadai vállalatról van szó, és az árbevételének 90% USA-Kanada, jelentős helyismerettel rendelkeztek. Minden, explicit feltett kérdést megválaszoltunk. Megoldásunkban egy új egészségügyi platform kialakítását implementáltuk.
Az eset után egy újabb networking event következett, de elmentünk inkább úszni egyet, had tisztuljon ki a fejünk egy kicsit. Itt most 10 óra van, visszamegyünk még egy kicsit beszélgetni!
Holnap jelentkezem!
süti beállítások módosítása