Kicsit megcsúsztam az élménybeszámolóval, de ma igyekszem magam utolérni :)

Miután péntek hajnalban, cirka hat órás késéssel értünk Delhibe Jaipurból egyből be is vetettük az ágyunkba magunkat. Három óra alvás után hangos zenére és sikolyokra ébredtem fel. A párnát a fejemre tettem, hogy elnyomjam a külső zajokat, de hát esélytelen volt visszaaludni. Pár perc múlva Noémi már kopogott is az ajtónkon. Az arca teljesen be volt festve és csurom vizes volt. Ébredjetek, elkezdődött a Holi, mondta. Apukámat nem nagyon hatotta meg a dolog, de én belebújtam a papucsomba és félkómásan felmentem a tetőre. 

Amint felértem már kenték is az arcom a különböző festékporokkal. Happy Holi, mondták és már kaptam is a festéket és a vizet. A tetőn olyan 20-25-en lehettünk, Panjabi zene ment és mindenki festéket dobált a másikra. Érdekes társaság gyűlt össze, voltak oroszok, latin-amerikaiak és persze helyiek. Pár perc után előkerült a sör. A hangulat olyan dél körül ért a tetőfokára, olyan harmincan voltunk és folyamatosan kerültek elő a whiskey-s üvegek. Olyan 11 óra körül apa is feljött, bár őt megkímélték a festéstől a srácok :)

Egy óra körül átmentünk egy másik helyszínre. A szomszédos blokk lakói az egyik sorház udvarán szerveztek egy kisebb bulit. Pincérek szolgáltak fel, zene szólt és még profi videósuk is volt. Itt összebarátkoztam egy indiai úriemberrel, aki Kanadába bútorokat importál Kínából. Éppen családlátogatóban volt itthon, Delhiben. 

A napot a szálloda tulajdonosánál fejeztük be, a lakásán. Na ez is elég szürreális volt. A turbános apósa éppen krikett meccset nézett a nappaliban, amikor megjelentünk 15-en. Érdekes volt látni, hogyan is élnek a helybéliek (bár valószínű, hogy nem egy tipikus lakásban jártunk). Maga a lakás amúgy viszonylag egyszerű volt, nem volt túl zsúfolva bútorokkal. Háromra értünk haza és miután lemostuk a több réteg festéket magunkról, kb. már újra dőltünk is be az ágyba aludni. 

Ugyancsak Noémi ébresztett minket este 7-kor. Ideje várost nézni! mondta és már indultunk is a kormányzati negyedbe. Itt megnéztük a parlamentet és az India kaput. Ez a környék sok ponton hasonlított Párizsra és a Champs Elysée-re. Hétfőn még mindenképp vissza akarok menni, hogy Motyó barátom jegybanki fotó gyűjteményét egy a Bank of India képpel gazdagítsam :) 

Most megyek, elég fáradt vagyok, holnap újra korán kelünk, hiszen délelőtt irány az óváros, délután pedig a helyi business school-on tartok egy case interview tréninget harmad éves hallgatóknak.

Szép estét,

Zsolti

Ma megjártuk Agrát, holnapi beszámolóban írok róla :) Csodálatos volt!

A mai nap sok szempontból nagyon emlékezetes marad. Egyrészt ragyogó városnézős idő volt, másrészt pedig az esti koncert díszvendége maga az amerikai elnök volt, aki nem egészen 10 méterre tőlünk hallgatta végig a rendezvényt :)

Városnézés. 

Mint említettem ragyogó időnk volt, ideális városnézésre. Korán reggel a Capitóliumnál találkoztunk a lányokkal, de sajnos 20 perc késéssel tudtunk csak odaérni, mert a metró felújítás miatt egy kicsit elkavartunk :) Még szerencse, hogy a lányok félórával korábbi időpontot mondtak nekünk :P A Kapitóliumban idegenvezető vitt minket végig, megcsodálhattuk több elnök szobrát, illetve híres, az USA történelméhez kapcsolódó eseményekről készült festményeket. Egy gyors subway szendvics után, délután a Mall-on sétálgattunk. Lincoln, G.Washington, Vietnam emlékműveket néztük meg. A lányok átmentek Arlington katonai temetőbe, én sztem holnap nézem meg. 

A Mall-lal kapcsolatban érdekesség, hogy a washingtoniaknak ez egyfajta Margit szigetként funkcionál. Rengetegen futnak, sportolnak a füves területen. Ma például fiatal srácok amerikai fociztak a George Washington emlékmű és a KApitólium közötti terület egy részén. A városnézést a Fehérháznál zártuk, majd innen sétáltunk át a Kennedy központba, ahol az esti koncert jegyeit vehettük át.   

Mint már tegnap említettem, ma - január 16-án - Martin Luther King születésnapját ünneplik itt. A nemzeti ünnepen zárva voltak a hivatalok, az emberek sétáltak, múzeumokban voltak. 

Let the freedom ring.

Este, hat órától Bobby McFerrin (leghíresebb dala: Don't worry, be happy) és a George Town University Gospel kórusa tartott egy koncertet. A koncerten - nagy meglepetésünkre megjelent Barack Obama is (http://www.huffingtonpost.com/2012/01/16/obamas-attend-let-freedom-ring_n_1209500.html?ref=barack-obama, saját képek később jönnek ;-) ). A közönség állva, ovációval egybekötve  tapsolva. Gézával azt hittük, hogy ezzel az elnök el is vitte a show-t, de nem. McFerrin (aki amúgy M. Luther King polgárjogi 'harcos' társa volt) egyszerűen zseniális volt. Sose voltam még ennyire interaktív koncerten. A közönség is a kórussal énekelt, tapsolt, táncolt. A közönség jelentős része fekete volt, és kívülről tudták a dalokat.

Például az alábbi dalok csendültek fel:

Riverside: http://www.youtube.com/watch?v=sSdWAlHi6hw&feature=related

Buses are A-Coming: http://www.youtube.com/watch?v=zRPRprE1p1Y

A rendezvény elején több beszéd is volt. Nagyon érdekes volt, 'turistaként' hallgatni ezeket a beszédeket, ahol az egységes amerikai nemzetről, polgári jogokról, közös értékekről beszéltek a szónokok (egyszer kétszer eszembe jutott, hogy mi történik közben otthon). Ami nagyon érdekes volt még, hogy biztonsági okokból 8 percet kellett várni, amíg az elnök és a first lady elhagyja az épületet, de addig a kórus szórakoztatta a közönséget. Mielőtt Obamáék elmentek volna, a tömeg elkezdte skandálni: "Four more year!", ezt is érdekes volt kívülállóként hallgatni. A koncert a Kenedy Centerben lévő Operában volt. Valamilyen csodafolytán az egyik oldalpáholyba kaptuk az ingyen jegyünket :)

Holnap vendéglátónkkal elmegyünk a Világbankba, majd déltől skypeon megtartom a kurzusbeszámolóm. Délután múzeum látogatás (Natural History, Art, valamint Aerospace múzeumokat nézzük).

Holnap is jelentkezem, addig is szép estét és jó reggelt!