Immáron itthonról írok, gyorsan el telt ez a két és fél Grúziában töltött nap. A rövid pihenő után újra bele is csöppentem a munkával teli hétköznapok világába.

Vasárnap

Vasárnap az előző este izgalmait kipihenve a délelőttöt hírek olvasásával töltöttük. A helyi angol nyelvű oldalakon, valamint Lashatól folyamatosan kaptuk az információkat mentési munkálatokról, valamint a befogott és még kint császkáló állatokról. Minután dél körül sikerült összeszednünk magunkat, elmentünk ebédelni egy közeli helyre. A változatosság kedvéért khinkalit és korianderes húslevest ettünk. Nagyon bejött mindkettőnknek ez a menü, a hétvége folyamán háromszor kóstoltuk meg ezt a kombinációt Lórival.

Ebéd után egy kisebb séta következett. Kicsit gondban voltunk, mivel nem tudtuk pontosan, hogy a város mely részére engednek be minket a rendőrök. Vasárnap révén nem számítottunk nagy forgalomra, de a folyó egyik oldalán a rakpart teljesen le volt zárva. Teherautók és munkások sürögtek fel-alá. Néha egy-egy rendőrségi, vagy éppen katonai helikopter ment el felettünk. A város néző sétánkat a gyaloghídnál kezdtük az elnöki palota lábánál. A hídon átsétálva megérkeztünk a kabinos felvonóhoz, ahonnan a szemközti oldalra libegtünk át. A felvonó mellett állt egy hatalmas női szobor amely egyik kezében bort (a vendégeknek), a másikban pedig egy kardot tartott (az ellenfélnek). Innen lefelé, a botanikus kerten keresztül vettük az irányt. A kertből kitérve, a fürdők mellett baktattunk lefelé.

Egy újabb kiadós vacsora után, elindultunk a tbilisi-i éjszakába. A Warsawa nevű helyre ültünk be, ahol az ország egyik nevezetes italát, a cha-cha-t is megkóstoltuk. A cha-cha gyakorlatilag szőlő pálinka, melyet a családok, a mi pálinkánkhoz hasonlóan otthon készítenek el.

Hétfő

Hétfő reggelre egy fürdő volt betervezve, de mivel 11-kor sikerült felébredni, csak ebéd után jutottunk el oda. A fürdő a budapesti török fürdőkre hasonlított, annyi különbséggel, hogy itt magán fürdőhelységeket lehetett csak bérelni. Mi egy órára béreltük ki a helységet, kaptunk teát és még egy masszás is belefért J

A fürdő után még elmentünk Lashához, aki egy hatalmas belvárosi polgári lakásban lakott. Koccintottunk egy pohár pezsgővel és megköszöntük neki a vendéglátást. Hazafelé menet még láttunk katonákat és önkénteseket akik a viharkárokat takarították az utcákon, de így pár nap elteltével úgy néz ki normalizálódott a helyzet (bár még vannak kint az utcákon vadállatok). 

Összességében nagyon jól sikerült ez a rövid túra. Habár csak három napot töltöttem kint Grúziában, és a fővároson kívül nem igazán láttam mást. De határozottan megerősített abban, hogy egyszer egy hétre még vissza kellene menni a hegyekbe túrázni. A hely hangulata, az emberek közvetlensége nagyon magával ragadó. Egy kicsit Oroszország, egy kicsit Törökország és egy kicsit Európa.  

Sziasztok!

Tegnap hajnalban érkeztem meg Tbiliszibe. Lórival egy esettanulmány megoldó tréninget tartottunk. Elég kalandos napra sikeredett a tegnapi, no de ne rohanjunk ennyire előre.

Péntek 11-kor indult a gépem Ferihegyről Kutaisibe. Lóri már kedd óta itt van, így egyedül utaztam. Egy végig aludt két és fél óra után landoltam helyi idő szerint hajnali 5 órakor. A repülőből beérve egy nagy terembe mentünk útlevélvizsgálatra. Grúzia az 50. ország ahol valaha jártam. Vicces, hogy az országba belépők egy kis üveg grúz vörösbort kapnak ajándékba. Én is (és kedden Lóri) is kaptam ilyet. Kicsit aggódtam, hiszen nem nagyon gondoltam át hogy fogok eljutni Kutaisiből Tbiliszibe. Viszonylag mázlim volt, hiszen alighogy leszálltam, már indult is egy airport shuttle a grúz fővárosba.

A négy órás utat végig aludtam. Nem volt túl izgalmas, 15-en nyomorogtunk egy mikrobuszban. A táj gyönyörű volt, már amennyire emlékszem rá. 9:40-re értünk be, a tréning 10:30-kor kezdődött. A kettő között egy gyors reggeli a Subway-ben, majd irány a Kaukázus Egyetem. A tréning jól sikerült, a diákok nyitottak voltak.

Ennek a városnak meg van a maga romantikája. Egy folyó mentén terül el, hegyek veszik körbe. Alapvetően egy rendkívül sokszínű településről van szó. Élnek itt keresztények, muszlimok, zsidók, grúzok, oroszok, törökök, dél oszétek és abbázok. A fővárosban mára nyoma sincs a 2008-as dél-oszétiai konfliktusnak, amikor is az oroszok gyakorlatilag kiszakítottak egy darabot Grúziából. A város nyüzsög, az emberek nagyon nyitottak a külföldiekre (bár nem nagyon beszélnek angolul).

A tréning után – amíg a vendéglátónkra Lasara vártunk – beültünk egy helyre, hiszen reggel óta nem nagyon tudtunk enni. Itt khinkali-t és húslevest ettünk. Megint csak rájöttem, hogy a kelet európai cuisine verhetetlen J A korai vacsora után leraktuk a cuccainkat Lasa egyik haverjának a lakásában. Az apartman egy régi panel 8. emeletén van, gyönyörű kilátással a városra. A liftbe beszállva találkoztunk egy egészen érdekes megoldással. Mivel a lift fenntartási költségét nem tartalmazza itt a közös költség, ezért annak használatáért fizetni kell, mégpedig liftezésenként.  Rövid pihenő után elindultunk egy kávézóba, hogy a helyi partnereinkkel kiértékeljük a tegnapi tréninget. Már a találkozó előtt elkezdett enyhén esni az eső.

Egy órát tartott a megbeszélés, de amikor ki akartunk menni a helyről, már látszott hogy ez nem egy szokványos eső. Mintha dézsából öntötték volna. Pont mint augusztusban az Amazonason. Berohantunk hát a kocsiba és egy étterem felé vettük az irányt. Az amúgy 15 perces út egy órásra sikeredett. Hatalmas dugó, az utakon spontán folyóként hömpölygött lefelé a víz. Autók ragadtak be a néhol félméteres vízbe. Az elején viccesnek tűnt, hogy a terepjárónkkal át tudunk menni, még a legnagyobbnak tűnő vízfolyáson is. Egyszer csak volt egy pont, ahol Lasa is megijedt, hiszen mi is a fél méteres  vízben találtuk magunkat. Innentől kezdve a kezdeti poénnak tűnő esőt mi is kezdtük komolyan venni. A város magasabban fekvő útjain próbáltunk eljutni az étterembe. A boltokba befolyt a víz, azt próbálták kiterelni a helységekből. Autók vészvillogóval, rendőrök mindenhol, gyalogosok próbáltak átjutni az út egyik oldaláról a másikra.  

Egy felüljáróról lefelé tartva Lóri egyszer csak megszólalt: nézzétek ott egy mini folyó. Az ott az állatkert, válaszolták döbbenten a vendéglátóink. Teljesen elöntötte a víz. A megnövekedett vízszint miatt az állatok gyakorlatilag kiúsztak a ketrecükből. 16 farkas, 6 oroszlán és 6 tigris biztosan kijutott az állatkert területéről. Még este kaptuk a hírt, hogy az egyik tigrist már kilőtték de még mindig elég aggasztó a helyzet. A tegnapi esőzésről az index az alábbi cikket írta:  http://index.hu/kulfold/2015/06/14/vadallatok_koszalnak_tbilisziben_a_vihar_utan/

Mi a vacsora után még elmentünk a még mindig tartó esőben egy helyre, ahol Lasa barátaival találkoztunk. Mivel fent volt a hegyoldalon mi a káoszból nem sokat érzékeltünk. A lámpákat lekapcsolták és a taxink is kerülő úton hozott haza minket (kb 3-4 rendőrségi kordonon kellett átjönnünk az útlezárások miatt).

A tegnapi nap fényében újra kell terveznünk a következő két nap programját. Mára városnézést és helyi fürdő látogatást terveztünk. Meglátjuk, hogy mi jön belőle össze.

Jól vagyunk, nem kell aggódni.

Szép napot!

Zsolti