Sziasztok!

Tegnap hajnalban érkeztem meg Tbiliszibe. Lórival egy esettanulmány megoldó tréninget tartottunk. Elég kalandos napra sikeredett a tegnapi, no de ne rohanjunk ennyire előre.

Péntek 11-kor indult a gépem Ferihegyről Kutaisibe. Lóri már kedd óta itt van, így egyedül utaztam. Egy végig aludt két és fél óra után landoltam helyi idő szerint hajnali 5 órakor. A repülőből beérve egy nagy terembe mentünk útlevélvizsgálatra. Grúzia az 50. ország ahol valaha jártam. Vicces, hogy az országba belépők egy kis üveg grúz vörösbort kapnak ajándékba. Én is (és kedden Lóri) is kaptam ilyet. Kicsit aggódtam, hiszen nem nagyon gondoltam át hogy fogok eljutni Kutaisiből Tbiliszibe. Viszonylag mázlim volt, hiszen alighogy leszálltam, már indult is egy airport shuttle a grúz fővárosba.

A négy órás utat végig aludtam. Nem volt túl izgalmas, 15-en nyomorogtunk egy mikrobuszban. A táj gyönyörű volt, már amennyire emlékszem rá. 9:40-re értünk be, a tréning 10:30-kor kezdődött. A kettő között egy gyors reggeli a Subway-ben, majd irány a Kaukázus Egyetem. A tréning jól sikerült, a diákok nyitottak voltak.

Ennek a városnak meg van a maga romantikája. Egy folyó mentén terül el, hegyek veszik körbe. Alapvetően egy rendkívül sokszínű településről van szó. Élnek itt keresztények, muszlimok, zsidók, grúzok, oroszok, törökök, dél oszétek és abbázok. A fővárosban mára nyoma sincs a 2008-as dél-oszétiai konfliktusnak, amikor is az oroszok gyakorlatilag kiszakítottak egy darabot Grúziából. A város nyüzsög, az emberek nagyon nyitottak a külföldiekre (bár nem nagyon beszélnek angolul).

A tréning után – amíg a vendéglátónkra Lasara vártunk – beültünk egy helyre, hiszen reggel óta nem nagyon tudtunk enni. Itt khinkali-t és húslevest ettünk. Megint csak rájöttem, hogy a kelet európai cuisine verhetetlen J A korai vacsora után leraktuk a cuccainkat Lasa egyik haverjának a lakásában. Az apartman egy régi panel 8. emeletén van, gyönyörű kilátással a városra. A liftbe beszállva találkoztunk egy egészen érdekes megoldással. Mivel a lift fenntartási költségét nem tartalmazza itt a közös költség, ezért annak használatáért fizetni kell, mégpedig liftezésenként.  Rövid pihenő után elindultunk egy kávézóba, hogy a helyi partnereinkkel kiértékeljük a tegnapi tréninget. Már a találkozó előtt elkezdett enyhén esni az eső.

Egy órát tartott a megbeszélés, de amikor ki akartunk menni a helyről, már látszott hogy ez nem egy szokványos eső. Mintha dézsából öntötték volna. Pont mint augusztusban az Amazonason. Berohantunk hát a kocsiba és egy étterem felé vettük az irányt. Az amúgy 15 perces út egy órásra sikeredett. Hatalmas dugó, az utakon spontán folyóként hömpölygött lefelé a víz. Autók ragadtak be a néhol félméteres vízbe. Az elején viccesnek tűnt, hogy a terepjárónkkal át tudunk menni, még a legnagyobbnak tűnő vízfolyáson is. Egyszer csak volt egy pont, ahol Lasa is megijedt, hiszen mi is a fél méteres  vízben találtuk magunkat. Innentől kezdve a kezdeti poénnak tűnő esőt mi is kezdtük komolyan venni. A város magasabban fekvő útjain próbáltunk eljutni az étterembe. A boltokba befolyt a víz, azt próbálták kiterelni a helységekből. Autók vészvillogóval, rendőrök mindenhol, gyalogosok próbáltak átjutni az út egyik oldaláról a másikra.  

Egy felüljáróról lefelé tartva Lóri egyszer csak megszólalt: nézzétek ott egy mini folyó. Az ott az állatkert, válaszolták döbbenten a vendéglátóink. Teljesen elöntötte a víz. A megnövekedett vízszint miatt az állatok gyakorlatilag kiúsztak a ketrecükből. 16 farkas, 6 oroszlán és 6 tigris biztosan kijutott az állatkert területéről. Még este kaptuk a hírt, hogy az egyik tigrist már kilőtték de még mindig elég aggasztó a helyzet. A tegnapi esőzésről az index az alábbi cikket írta:  http://index.hu/kulfold/2015/06/14/vadallatok_koszalnak_tbilisziben_a_vihar_utan/

Mi a vacsora után még elmentünk a még mindig tartó esőben egy helyre, ahol Lasa barátaival találkoztunk. Mivel fent volt a hegyoldalon mi a káoszból nem sokat érzékeltünk. A lámpákat lekapcsolták és a taxink is kerülő úton hozott haza minket (kb 3-4 rendőrségi kordonon kellett átjönnünk az útlezárások miatt).

A tegnapi nap fényében újra kell terveznünk a következő két nap programját. Mára városnézést és helyi fürdő látogatást terveztünk. Meglátjuk, hogy mi jön belőle össze.

Jól vagyunk, nem kell aggódni.

Szép napot!

Zsolti